biznes42.ru: вулкан игровые автоматы онлайн.

“LÁTOGATÁS A CERN-BE!” Négy napos külföldi tanulmányi kirándulás!

2017.október 27-én pénteken 17 órakor a Challenge utazási iroda tájékoztatást […]

Siker a Nyelvek Európai Napján, Veszprémben!

Siker a Nyelvek Európai Napján, Veszprémben!

A Veszprém Megyei Europe Direct Tájékoztató Központ egyfordulós angol és […]

Sportos diákjaink – az Európai Diáksport Napján!

Sportos diákjaink – az Európai Diáksport Napján!

Szeptember 29-én iskolánk is csatlakozott az Európai Diáksport Napjához! A […]

NYÍLT NAPOK A zánkai EGRYBEN!

Szeretettel várjuk iskolánk nyílt napi rendezvényén: 2017. október 28.    […]

A zánkai Egry a veszprémi pályaválasztási kiállításon!

A zánkai Egry a veszprémi pályaválasztási kiállításon!

Iskolánk az idei tanévben is képviseltette magát 2017. október 6-7-én […]

Névadónk

A közelmúltban jelent meg KOVÁCS EMŐKE neves Balaton-kutató, történész Egry Józsefről szóló megemlékező írása a Magyar Idők, Lugas, 2017. szeptember 2-i lapszámában.
Egry József festőművész életútját bemutató rövid írást ajánljuk diákjainknak, a Balaton és a képzőművészet iránt érdeklődő olvasóinknak.
(Köszönetet mondunk Kovács Emőke történésznek, hogy engedélyezte írása honlapunkon való közzétételét.)

Kovács Emőke: Mezítlábas festő

Szeptember 10-éig látható a tihanyi KOGART galériában az Egry József balatoni festményeiből szépen válogatott tárlat. A Borsos Miklósról állandó kiállítást bemutató KOGART-ban így egyesül minden: a festészet, a szobrászat és természetesen a nagy tó.
Az Egry életmű kapcsán sokszor elhangzik több toposz: a Balaton és a fények festője, a badacsonyi szerelem, a magányos festő alakja. Azonban napjainkban különösen nagy erejű lehet az alázatos alkotónak és műveinek megismerése, mert hitet ad. Egy olyan világban, amikor hajlamosak vagyunk mindenre legyinteni, mindent elengedni és szinte már semmit nem értékelni igazán.
A szegény sorsú, aszketikusan nehéz életutat bejáró Egry már önmagában is ellenpéldája mindennek. Ráadásul egy autodidakta művészről van szó, aki egy egyszerű zalai faluban született (1883-ban), a családi mélyszegénység predesztinálta volna a bukásra. Sőt, az alkoholista apa, a szuterénlakásokban való nyomorgás, a napszámos munka mind-mind a reménytelenségbe hajszolhatta volna Egryt. De ő mégis, már gyermekkorától festő akart lenni. Legkedvesebb helye a Nemzeti Múzeum volt, bár mezítláb nem engedték be. Tehetsége mellé kellett az emberi tartása is. Mert tehetsége már az 1900-as években kitűnt: festők mellett inaskodott, járt a Mintarajziskolába, majd Nágel József kereskedő karolta fel, Korcsek János arcképfestő pedig beavatta a festészet rejtelmeibe.
A kis zalai napszámos művész-zsenit hamarosan felfedezte Lyka Károly művészettörténész. Így juthatott el Párizsba. A Szajna parti Athén, amely oly sok magyar művész számára az alfát és omegát jelentette, Egrynek nem hozott művészi felszabadulást. A cipőjén lyuk tátongott, szinte éhezett. Hazatérte után a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke lett, s leginkább a szegénysorsú, de mégis munkájukat végző embereket festette. 1912-től egy esztendeig Belgiumban alkothatott, közeli kapcsolatba kerülve a tengeri kikötők világával. Festményein megmaradt a szegény-ember ábrázolás és fel-feltűntek a bibliai motívumok.
S jött az első világégés, segédszolgálatosnak rendelték be Nagykanizsára. Egy súlyos tüdőgyulladás miatt hamarosan a badacsonyi Vöröskereszt kórházba került. Beköszöntött a két nagy szerelem: az asszony és a Balaton. Az asszony, Pauler Juliska – Pauler Ákos neves filozófus húga – elvált ezredes férjétől, Egry leszerelt és Juliska keszthelyi házába költöztek, nyaranta a badacsonytomaji présház adott menedéket számukra. Egry képei, stílusa, színei megváltoztak: a piktor „hazatalált”. Innentől kezdve mindent tudni akart a Balatonról, de leginkább a nap és fény változásairól, árnyalatairól. Művészetén tetten érhető ez a rátalálás: a korai Balaton képei még konkretizálható tájképek, később egyre inkább egyfajta lebegés, kontúr nélküli hangulatok láthatók. Olyan atmoszféra, amire csak Egry József volt képes sajátos olajpasztell technikájával. Megteremtette azt az unikális balatoni festészetet, amihez idővel bibliai témák társultak: Keresztelő Szent János, Szent Kristóf alakja tűnt fel a tavi képeken. Ebben az időszakban megsokasodtak napba és vízre néző önarcképei.
A vizuális megjelenítés mellett érdemes naplójegyzeteit, esszéit is tanulmányozni. Írásai hasonlóan tömörek és többrétegűek, mint festményei. Hitvallását nem csak ecsettel örökítette meg, hanem szikáran szép gondolataival: „A művészet a lélek ünnepe. Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, ha festek. Ünnepi ruhám világos, tiszta, derűs. Ha magamra öltöm, általa nagyszerű kapcsolatba kerülök az örök és egyedülvaló élettel. Aki pedig az élettel, a nagybetűs élettel kapcsolatba kerül, nem tehet másként, minthogy ujjong és mámoros, mert megadatott neki az a csoda, hogy élhet, hogy láthatja a reggelt, a párást Balatont, hogy láthatja az őszt és a tavaszt. És nézze, hogy milyen nagy és végtelen az élet jósága – még szivárványt is láthat az ember.” Ugye milyen egyszerű? – kérdezhetnénk. Holott dehogy volt egyszerű, Egry további élete sem.
Az ifjúkori nyomor nem múlt el nyom nélkül, tüdőbaja egyre súlyosbodott, s anyagilag sem tudtak megerősödni Juliskával. Olykor a szintén Badacsonyban élő és alkotó Tatay Sándor segített nekik tűzifához jutni. A ’30-as évek végére megváltak keszthelyi és badacsonyi házuktól is. Egry hol a Tátrában, hol Szicíliában keresett gyógyulást. A ’40-es évek elejére sorra következtek az európai kiállítások, kicsit megerősödtek anyagilag, 1939-ben műterem-ház építésébe kezdtek Badacsonyban. De a csapások továbbra sem kímélték: 1944-ben Budapesten bérelt műterme hetven képével semmisült meg. 1945 után számos kitüntetést kapott, ám mindez személyiségén nem változtatott. Egyre nagyobb teret kaphatott volna, 1949-ben képeivel nyílt meg a keszthelyi Balatoni Múzeum.
1951. június 19-én hunyt el, utolsó festményét félbe hagyta. Ezen egy csónakban ülő emberalak evez, úgy, mintha kilépne a képből. Talán ez sem véletlen… Ahogy az sem, hogy felesége, akit a családja a rangon aluli kapcsolat miatt kitagadott, a környezet nem értett a festőhöz fűződő szerelme miatt, mindvégig kitartott mellette. Egry Józsefet 1951 nyarán alig tíz ember kísérte utolsó útjára, Badacsonyban. Síremlékének domborművét – Vízrenéző címmel – később Borsos Miklós szobrászművész készítette el, badacsonyi bazaltból. 1973-ban egykori műteremlakásából – a hegy lábánál – ma is látogatható Emlékmúzeum lett.
Nem sorolom most Egry Tihanyban kiállított balatoni képeit – annyit elárulok, a Visszhang köztük van. Ha nincs a Balaton, talán nincs Egry József sem és mindez fordítva is igaz. Ha nincsenek Egry balatoni festményei, az egyetemes tavi kultúr-közkincsből valami lényegi hiányozna. Szavakban nem is lehet Egry művészetének valódi lényegét megfogalmazni, csendben, időt adva magunknak: látni kell. Megtehetik ezt Tihanyban, egészen szeptember tizedikéig.

***************************************************************************

EGRY JÓZSEF
(1883 Újlak – 1951 Badacsonytomaj)

Egry József a 20. sz. első felének egyik legjelentősebb magyar festője.
Tanulmányait Münchenben, Párizsban, majd Budapesten Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványaként végezte.

Élete és munkássága 1918-tól tartósan összefonódott a Balaton partjával. Badacsonyban áll emlékháza, amely a Kossuth-díjas alkotó múzeuma.
Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. E sajátos technikájú képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Egyik életrajzi jegyzetében a művész ezt írta: „Évekig vergődtem, dolgoztam, hogy kifejezésre juttassam azt a festői lényeget, ami ebben a balatoni világban megfogott és érdekelt.”

egryjozsefEgry József a hagyományból, az egyetemes művészetből és a látványból egyéni ötvözetet alakított ki. Ebben keresendők művészetének értékei, ebből magyarázható művészi nagysága, s egyben egyedi, követhetetlen volta. Művészete a zsenialitásából fakadó szubjektív líra, amelynek alapja a festő különös érzékenysége. A magyar képzőművészetben egyedülálló piktúrája józan, átgondolt művészet, amelyben a látvány szerencsésen ötvöződött a festő hivatástudatával. Ösztönös racionalitása – csaknem empirikus elemekből – olyan, a balatoni tájat felmagasztaló, az égi és földi tereket fénylőn egybevarázsoló, végtelenbe sejlő látomásokat vetett vászonra, amelyekben a szerkezet, a mérték, az arány s a ritmus mesteri fegyelmet teremtett.